Burgenlandi “kaland”
rta: Attila Dtum: 17. prilis 2009
Nos, az egész kaland még a tavaly nyáron (2007) kezdődött egy rövid újságcikkel: a Nyugati Jelen egyik júniusi számában a Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítványa hívta az érdeklődőket a Burgenlandi (Ausztria) Magyar Kultúregyesülettel közösen szervezendő Kárpát-medencei Ifjúsági Találkozóra.
Teljes hr
Az egyhetes táborba a „belépőjegyet” egy rövid tanulmánnyal lehetett megpályázni – Szülőföldem híres személyisége, aki az Osztrák-Magyar Monarchiában élt és alkotott.

Tabajdi Károly (1833-1886)

Nosza rajta, én magam is kedvet kaptam a nyári szabadság értelmes körben való eltöltéséhez, s mivel erősen sürgetett a határidő, néhány nap alatt összeállítottam egy minidolgozatot a szülőfalumhoz s a tájegységhez egyaránt kötődő Tabajdi Károlyról, Arad vármegye és Arad szabad királyi város egykori főispánjáról. Sajnos megfelelő mértékű pénzügyi támogatás hiányában a 2007 júliusára szervezett találkozó elmaradt, s az előre szépen eltervezett utam is a feledésbe merült.

Ilyen előzmények után, azt hiszem, bárkit sokkhatásként ért volna az a telefonhívás, amely Békéscsaba főutcáján séta közben ért utól, hogy folyó év július 9.-én Budapestről indul az a különbusz, amely a Pinkafőn (Burgenland – Ausztria), Tudomány és kultúra az Osztrák-Magyar Monarchiában címmel megrendezendő találkozóra szállítja a sikeres pályamunkákat leadott résztvevőket, s ahová engem is nagy szeretettel várnak. Ilyen kivételes alkalmat természetesen nem lehetett kihagyni. Maga a tematika is csábított, hiszen a szervezők érdekes programot állítottak össze azzal a céllal, hogy bemutathassák a Monarchia néhány kiemelkedő kulturális és tudományos személyiségét, megvalósítását, melyek nagyrészt a birodalom népeinek etnikai-kulturális sokszínűségéből táplálkoztak.

Az alsóöri tájház cserépkorsói

A mintegy ötven főnyi Kárpát-medencei (Felvidék, Kárpátalja, Magyarország, Románia, Vajdaság) s Nyugat-európai (Anglia, Németország, Svédország, Svájc) megannyi magyarságát megőrzött, a magyar kultúra iránt fogékony „fiatal” (15-től 38 éves korig) között gyorsan elrepült az egy hét. Ehhez a neves előadók érdekfeszítő előadása mellett az Őrségben tett kirándulások is nagyban hozzájárultak. Íme néhány színfolt a programból, természetesen a teljességre való törekedés nélkül.

Dr. Fónagy Zoltán (Collegium Hungaricum) előadásában hallhattunk az Osztrák-Magyar Monarchia alatt fellendülő modernizációról és polgárosodásról; a századforduló földrajztudományi eredményeiről László Péter Sándor (Kodolányi Főiskola) számolt be; Dr. Birtalan Iván (Semmelweis Ignác Társaság) a dualizmus korabeli s a jelenkori egészségügyi szervezés között vont párhuzamot; az egykori Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem éltébe s az itt folytatott fizikaoktatás jeles képviselőinek munkásságába Dr. Hantz Péter (Heidelberg), illetve Dr. Kovács Katalin (Babeş-Bolyai Tudományegyetem) avatták be a figyelmes hallgatóságot; képet alkothattunk építészeti örökségünkről Dr. Szalay György (Pozsony), valamint a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium történetéről is Dr. Tóth Szilárd (Kolozsvár) előadásában.

Az öriszigeti katolikus templom titokzatos oltára
A szervezők jóvoltából a pályamunkák dolgozataiból egy szép kiadvány is készült Szülőföldünk nagyjai a múlt századfordulóról címmel, mely díszpéldányát minden résztvevő kézhez vehette, s melynek lapjain többek között olyan nevekkel találkozhatunk, mint gróf Andrássy Gyula, báró Bánffy Miklós, Benedek Elek, Brassai Sámuel, Eötvös Lóránd, Fedák Sári, Gozsdu Elek, gróf Mikó Imre, Mikszáth Kálmán, Munkácsy Mihály, Orbán Balázs, Tabajdi Károly, gróf Teleki Sámuel, Than Károly és Vámbéry Ármin.

A szervezők sort kerítettek több helyi kisebbségi szervezet bemutatkozására is. A Burgenlandi, a Közép-Burgenlandi s a Bécsi Kultúregyesületek, az evangélikus, katolikus és református egyházközösségek nagy terhet vettek a vállukra a nemzeti hagyományok megőrzésének érdekében. Számomra Smuk András ismertetője volt a legmegkapóbb, aki arról számolt be, hogy a nyugatra szakadt vagy kivándorolt honfitársainknak mennyivel nehezebb volt megtartani s utódaiknak átörökíteni nemzeti identitásukat, hiszen itt tudatos elnyomás és tiltás hiányában nem léphetett fel a „csakazért is magyar vagyok s az is maradok” effektus.

Fraknó vára

A lebilincselő előadások mellett a szervezők gondoskodtak a résztvevők fizikai erőnlétéről is. Zsótér Iriszék (Őriszigeti Magyar Néptáncegyüttes) társaságában kifulladásig rophattuk a táncot; meglátogathattuk az alsóőri (Unterwart) tájházat, megcsodálhattuk az őriszigeti (Siget in dem Wart) katolikus templom titokzatos freskóit, megmászhattuk a németújvári (Güssing) Batthány-vár tornyának számtalan lépcsőjét, ahol a panoráma nagyban mérsékelte az izmainkban fellépő feszültséget; Fraknó várában az Esterházy Alapítvány vendégszeretete mellett tekinthettük meg a mesés kiállítást; fagyizhattunk Kismarton (Eisenstadt) sétálóutcáján; kipróbálhattuk Léka várában, hogy milyen ülés esett a lovagterem faragott székeiben; a szitáló esőben versenyt csónakázhattunk a Fertő-tó hullámain.

A Fertő tó
Ha mindezeket a programokat a búcsúest tábortüze körüli közös éneklés zárta volna le, egész biztosan akkor is elégedetten tekintettünk volna vissza a közös együttlétre. De a szervezők egy bécsi utazással még fokozni tudták az élménygyűjtés lehetőségét. Dr. Deák Ernő (Bécsi Napló) értékes idegenvezetésével megtekinthettük a belváros főbb kulturális és állami intézményét, amelyek fontos szerepet játszottak úgy a magyar történelemben mint a Monarchia életében. A nevezetesebb akadémiák, templomok, múzeumok, főúri paloták épületeinek megtekintése mellett sor került a Stephansdom, a Burg, a Schönbrunn kastélyának és parkjának meglátogatására is

Végezetül álljon itt a Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány (www.mfhnalap.org) kuratóriumát képviselő alapító tagok neve, akik a szervezés és lebonyolítás oroszlánrészét magukra vállalták, s akiknek utólag is köszönöm ezt az unalommentes néhány nyári napot: Bajzát Olivér (Svájc), Nagy József (Románia) és Novák Zsuzsanna (Magyarország).

HORVÁTH M. BORBÁLA. Nagyzerind, 2008. júliusa