|
Das Ziel der Stiftung  Unser Ziel ist: die Unterstützung ausserhalb der ungarischen Grenzen lebenden jungen Ungarn, die ihre ungarischen Wurzeln noch pflegen.
Weiter >>> |
|
The aim of the Foundation  Our aim is to financially support (using both the Foundation's and individuals' financial means) the maintenance of the cultural, scientific and educational relations between the youth living beyond the frontiers and the mother country.
More >>> |
|
„Magyarország és Lengyelország két örökéletű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele.” Eme sorok jól kifejtik, hogy a két nemzetnek, nemcsak közös múltja van, amely egybefonódott, hanem van lehetőségük egy közös jövő megteremtésére.
Stanisław Worcell szavai jól jellemzik a március 2-4. között megrendezett konferenciát is a lengyel-magyar barátságról, hisz a konferencia nem csak arra adott lehetőséget, hogy megismerjük a másik nemzet történetét és kultúráját, de a közös múltat is feltárta. Igazi barátságok kiépítésére is lehetőséget adott, megismerni a másik népet és megosztani velük az élményeinket, nézeteinket, és annak ellenére, hogy nem egy nyelvet beszélünk, egyformán gondolkozunk és viseljük szívünkön a másik nemzet sorsát. Tényleg érződött az a bizonyos testvéri barátság a két nemzet között.
A március 2-án megrendezett előadások a Bem József Kulturális Egyesület székhelyén hangzottak el, feltárták a közös múltat, olyan elemeket ismertünk meg, amelyek a két nemzetet szorosan egymáshoz fűzték a történelem során.
Az első előadást dr. Puskely Mária tartotta, aki az Árpád- és Anjou-kori magyar lengyel dinasztikus kapcsolatokat ismertette velünk. Többek között a két ország között létrejött házassági kapcsolatok voltak érdekesek, megtudhattuk, hogyan nézett ki Szent Kinga, Szent Hedvig, milyen szerepet töltöttek be a két nemzet életében.
Ezt követően dr. Tadeusz Kopys mesélte el, hogy mikor alakult ki a lengyel-magyar nemzetközi kapcsolat, ami a Rákóczi Ferenc-féle szabadságharc kitörésével vette kezdetét, évszázadok folyamán pedig elmélyült. 1920-as varsói csata során magyar–lengyel összefogás, közös harc figyelhető meg, amit sokáig elhallgattak, hisz tabu volt a két nemzet barátsága, mint ahogyan az is, hogy a második világháború során a magyarok segítették a lengyeleket. Az 56-os forradalom során is egyfajta segítségnyújtás figyelhető meg.
A délelőtt folyamán még prof. dr. Kapronczay Károly pedig a lengyel menekültek helyzetét mutatta be a második világháború folyamán és azt követően. Nem titok, miszerint a magyar vezetés nem kívánt belépni a háborúba, sőt a lengyelek elleni harcokban sem szerettek volna részt venni, mivel a lengyelek ügye Telekiék számára nemzeti ügy volt. Ma már tudjuk, hogy nem volt más választása Magyarországnak. De egyet megtehetett, egy igazán nemes lépést. A lengyel menekültek számára menedéket biztosított, ügyüket szociális ügyként kezelték. Jelentős részük állást is kapott, akik számára átmenetileg nem tudtak biztosítani munkát azok segélyben részesültek.
A legutolsó előadást a Bem Központban Mitrovits Miklós tartotta, ő az 1956-1989-es időszakot ölelte fel, hisz ettől az időszaktól kapott új erőre a két ország barátsága. Magyarország és Lengyelország is szenvedett a szocializmustól, ki akartak törni, ami csak elmélyítette kapcsolatukat, 1989-ben beköszöntött a rendszerváltás korszaka.
Délután során lehetőségünk nyílt látogatást tenni a Magyarországi Lengyelség Múzeumában, ahol számos olyan műemléket láthattunk, amelyek összekötik e két nemzet történelmét, ízelítőt kaptunk a lengyel kultúrából is. Kőbányán található a Lengyel Ház, ami otthont ad a Magyarországon élő lengyel közösség számára hagyományaik ápolásában. Itt meghallgattuk az Erdélyi Napló újságírójának, Okos Mártonnak, az előadását Báthory Istvánról, akit meghívtak a lengyel királyi trónra, amikor 1576-ban megüresedett. Végül elvállalta a trónt, de mindig szívügye maradt Erdély. Majd a „Mindenkor Segítő Szűz Mária” templomban lengyel nyelvű misén vettünk részt.
Az első napunkat egy rendkívül jól sikerült vacsora zárta, amely során kicsit közelebbről is megismertük egymást lengyel felebarátainkkal, magyar és lengyel népdalokat énekeltünk, amelyek feltöltöttek bennünket energiával a másnapra tervezett kirándulásra.
Március 3-a kirándulásunk napja Budapesten, itt megtekintettük a legismertebb látnivalókat, mint a Hősök terét, Széchenyi fürdőt, Citadellát, Budai várat, stb. Ezen a napon ismertették velünk az azelőtti napi kvíz eredményét, melyet a lengyel lányok nyertek meg, nyereményüket (egy tálca süteményt) pedig megosztották a többi résztvevővel, akiknek tudása alulmaradt gráciákéval szemben. A fárasztó nap után egy csodálatos táncelőadásnak lehettünk tanúi, amely a szívünkig és tudatalattinkig hatolt. Mindenki kedvet kapott az ezt követő magyar népdalok tanulásához és néptáncok táncolásához is. A lengyel felebarátaink nagyon gyorsan megtanulták népdalainkat, melyek közül talán a Kiskacsa fürdik ment a legkönnyebben, a néptánc elsajátítása lehengerlő volt, hisz mindenki úgy táncolt, mintha gyerekkora óta ezt gyakorolta volna. Felejthetetlen élmény volt ezt a sok boldog, kifáradt arcot nézni, melyeken látszott, hogy erre az estére sokáig emlékezni fognak.
Március 4. nagy nap volt és sajnos egyben az utolsó is. A Budapesti Corvinus Egyetemen voltak az előadásaink. A vendégelőadók közül az első Dr. Jeszenszky Géza volt, a konferencia fővédnöke, aki Magyarország külügyminisztere volt 1990-1994 között, és aki a Visegrádi Négyek fontosságára hívta fel figyelmünket, hogy mennyire fontos ez az együttműködés számunkra, közép-európaiak számára, hisz a stabilitás, ez az összefogás alapköve, amely példaként szolgál számos ország számára, és hogy talán bővíteni lehetne ezt a kört a balti államokkal és Ausztriával is.
Dr. Zsinka László számos hasonlóságot és különbséget osztott meg velünk a két jó barát történelmi múltjával kapcsolatban, amelyeket az Árpád-kortól egészen a 20. század nagy változásáig.
A legérdekesebb előadás egyike prof. Grzegorz W. Kolodko személyében hallgathattuk meg, aki a lengyel átmenetet a piacgazdaság és a demokrácia irányába tárta fel. Megtudtuk Lengyelországnak milyen változtatásokra volt szüksége a rendszerváltás után, hogy a jövőben méltó tagja legyen az Európai Uniónak, továbbá milyen módszerek segítségével érték el a lengyel közgazdászok a GDP növekedést a válság idején.
A délután folyamán dr. Constantinovits Milán a magyar gazdaságpolitikát mutatta be az EU csatlakozás után és hogy milyen pozitív hatásai voltak a gazdaságra és mi is az a stop-go. 2010-ben váltott politikát Magyarország, most a fő cél az államadóság csökkentése. A konferencia legutolsó előadója Piotr Wisniewski volt, aki a két jó barát tőkepiacának fejlődését mutatta be a rendszerváltás után, makro-és mikrogazdasági mutatók segítségével.
Az előadások után került sor a jelentkezéshez beadott pályaművek értékelésére és a díjak kiosztására ezt követően egy-egy lengyel és magyar diák szólalt fel, elmondta, hogy mire jutott kutatása során.
A játékos vetélkedő, ami a hallgatói prezentáció után következett nagyon érdekesnek bizonyult, hiszen négy csoportra osztották a fiatalságot és csoportos projekttervezés vette kezdetét, ami a lengyel–magyar kapcsolatok kiszélesítésére szolgált, hisz közös intézményeket, emlékműveket, katonai csoportokat kellet létrehoznunk.
Majd mint a V4-ek képviselői üléseztünk és próbáltuk megbeszélni a problémákat a visegrádi négyeken belül, új célok után néztünk, próbáltuk a közép-kelet-európai közösség számára közös intézményeket létrehozni.
A konferencia egy közös vacsorával zárult, ami lehetőséget adott arra, hogy még jobban megismerjük a másik nemzetet, barátságunkat elmélyítsük, megosszuk az élményeinket, nézeteinket.
A beszámolót készítette: Dolinai Zsuzsanna, Ungvár
Néhány gondolat a résztvevőktől:
„Először is, köszönöm a Konferenciát, sok ismeretet szereztem a lengyel és a magyar történelemről. Volt sok olyan dolog, amit nem ismertem és nem tudtam, hogy ennyi mindenben van valami közös. Budapest gyönyörű. Sosem láttam szebb várost. Megismerkedtem sok érdekes emberrel is. Politikai ismereteim is bővültek. Jártam a Lengyel Nagykövetségen. Ez nagy tapasztalat volt a számomra.”
Agnieszka Zuzanna Ślęzak
„Számomra a múlt hétvége, amit Budapesten töltöttem, és részt vettem a „Magyar-lengyel barátság”-ról szóló konferencián az egyik legszebb pillanat volt az életemben. Most már igazán tudom, mit jelent a testvériség e két ország számára. Lehetőségem volt tanulni a mi nemzeteink kapcsolatának történelméről és első kézből szereztem tapasztalatokat a nagy vendégszeretetről, amiért nagyon hálás vagyok.”
Konrad Wójcik, Kielce
„Számomra a „Konferencia a magyar-lengyel barátságról” nagy lehetőség volt, hogy találkozzam külföldi diákokkal. Sok előadást hallgattam a tudomány művelőitől, amely megváltoztatta a közgazdaságtanról és a nemzetközi kapcsolatokról kialakult korábbi véleményemet. A konferencia ráébresztett, hogy a lengyelek és a magyarok számos közös kapcsolattal rendelkeznek és vigyázni kell a jó kapcsolatok fenntartására.”
Izabela Stąpor, Kielce
„Nagyon örülök annak, hogy részt vehettem ezen a konferencián, nem is számítottam arra, hogy ennyire jól fogom érezni magamat. Az előadások mind nagyon érdekesek voltak, különösen tetszett Dr. Puskely Mária és Grzegorz W. Kolodko előadása. A vasárnapi városnézést, valamint az esti vacsorát és táncházat élveztem a legjobban a programok közül. Izgalmas volt budapesti lakosként a várost bejárni, este pedig a hagyományos magyar táncokat nézni. A hétfői vacsorára már egyértelműen barátokra leltem a határon túli magyarokban és a lengyel egyetemistákban. A lengyelek barátságossága és kedvessége nem maradt otthon, így egyáltalán nem volt nehéz velük kapcsolatot létesíteni, és tovább ápolni a lengyel-magyar barátságot. Mindannyian nagy érdeklődést mutattak Magyarország és a magyar emberek iránt, természetesen ez fordítva is igaz volt. A konkrét tényeken kívül a másik nép mentalitását, természetét és még nyelvét is megismerhettük. Nekem most először volt szerencsém egy külföldi csoporthoz ennyire közel kerülni, és hála a lengyelek közvetlenségének is, csupa jó tapasztalatot szereztem az ismerkedés során.
A szervezést csak dicsérni tudom, mindennel tökéletesen meg voltam elégedve. A színvonalas szakmai és közösségi programok mellett látszott, hogy a szervezők ügyeltek a részletekre is (pl. szállás biztosítása, vegetáriánusok), és igyekeztek minden kérésnek eleget tenni.
Remélem, hogy fennmarad köztünk ez a gyorsan kialakult barátság a lengyel fiatalokkal, és hamarosan viszontlátjuk egymást. Ezért mindenképpen örülnék annak, ha a jövőben sor kerülne még hasonló rendezvényre, akár Lengyelországban, mert szívesen látogatnám meg őket a hazájukban.
Örömmel osztom meg az Alapítvánnyal az általam készített fotókat (https://picasaweb.google.com/106532794890603152600/KonferenciaAMagyarLengyelBaratsagrol2013Marc03?authkey=Gv1sRgCNmlgI-_s7j0zAE). Kérem, használják nyugodtan és bátran, ha szükség lenne rájuk. Kíváncsian várom az esemény "hivatalos" fotóit is!
Soraimat zárva, szeretnék mindenért köszönetet mondani! A jövőben mindenképpen figyelemmel kísérem a szervezet munkáját, amelyhez ezúton is sok sikert kívánok!
Dulai Réka, Budapest
|
|
| KÜLDETÉSÜNK: |
..Saját, valamint az alapítványhoz csatlakozók anyagi erejével támogatni a határon túl élő magyar fiatalok anyaországgal való kulturális, tudományos, oktatási, nevelési területen történő kapcsolattartását, amelyet Magyarországon, vagy a magyar fiatalok érdekében külföldön fejtenek ki...
Részlet az Alapító Okiratból
|
| Önkénteseket keresünk |
|
Ha...
- örömmel veszel részt Kárpát-medencei programokban
- szívesen szervezel ifjúsági rendezvényeket
- nem riadsz vissza a pályázatírástól
- és a papírmunka sem tántorít el
Alapítványunk várja jelentkezésed az mfhn@mfhnalap.org email címen! |
|
