Főoldal · Kapcsolat 12. Augusztus 2022
  Az alapítvány célja
  Szervezeti felépítés
  Híreink
  Aktuális pályázatok
  Sajtószerepléseink
  Magyar Fiatalokért Díj
  Pályázati útmutató
  Képgaléria
  Linkek, hivatkozások
  Kapcsolatfelvétel
  Támogatók
Das Ziel der Stiftung
Unser Ziel ist: die Unterstützung ausserhalb der ungarischen Grenzen lebenden jungen Ungarn, die ihre ungarischen Wurzeln noch pflegen.

Weiter >>>
The aim of the Foundation
Our aim is to financially support (using both the Foundation's and individuals' financial means) the maintenance of the cultural, scientific and educational relations between the youth living beyond the frontiers and the mother country.

More >>>

További médiaszerepléseinket megtekintheti honlapunk "Sajtószerepléseink" szekciójában.
TÁMOGATÓINK


Paksi Atomerőmű


Hegyvidéki Önkormányzat


Kráter Mûhely


Budapest Bank


Computer Dienstleistungen Bern, Svájc


Patricius Borház


www.miegyutt.hu
http://www.facebook.com/miegyutt

Erdély és Magyarország: két ország, egy nemzet az Európai Unióban
Novák Zsuzsanna összeállítása

– ezt a címet adták kolozsvári barátaink, az Erdélyi Magyar Ifjak, az Alapítványunk által megálmodott konferenciának, mely a szomszédos ország európai uniós integrációjának kapcsán Erdély magyarságának érdekérvényesítési lehetőségeit, a két országban élő nemzet kapcsolatainak jövőjét igyekezett feltárni.



Ha valóra válnak Schumann és Jean Monnet tervei a határok nélküli Európában újraegyesül a magyar nemzet és Erdély megőrizheti történelmileg kialakult önálló arculatát.

De vajon milyen módon valósulhat meg a magyar kisebbség önrendelkezése, Erdély autonómiája? Mi a követendő példa: Katalónia, Dél-Tirol vagy Wales? Létrejöhet-e olyan politikai konszenzus a magyarság körében, ami egységbe kovácsolja a széthúzó nemzeti erőket? Lesz-e végre önálló magyar egyetem Erdélyben? És megvalósul-e a székely önrendelkezés?

A fenti kérdések és egy sor egyéb dilemma megvitatását tűzte ki célul a kétnapos konferencia, melyet Bagoly Zsolt az EMI - a nemzeti elkötelezettségű erdélyi magyar fiatalság egyik fő szervezete - alelnöke nyitott meg május 24-én délután. Az ő köszöntőjét két magyarországi diákszervezet bemutatkozása követte: Alapítványunk majd a Budapesti Corvinus Egyetem berkein belül működő Ifjú Közgazdászok Közhasznú Egyesülete ismertette főbb célkitűzéseit, tevékenységét, jövőbeli terveit. Sajnos eleinte igen kisszámú hallgatóság előtt, hisz a 20 főnyi magyarországi vendégsereg közé ekkor még alig-alig vegyült erdélyi résztvevő.

Constantinovits Milán, a Szent István Egyetem docense, közgazdasági oldalról közelítette meg a friss integráció várható következményeit - saját bevallása szerint – az euroszkeptikusok táborát erősítve. Magyarország elmúlt pár évtizedének külgazdasági kapcsolatainak tükrében elmondta, hogy a KGST piac torz munkamegosztást eredményezett a szomszédos népek között, amit a 90-es évekre a kapcsolatok teljes fellazulása követett: Magyarország 75-80%-ban az EU-hoz kötődött és a FÁK már csak 10%-ot képviselt a gazdasági kapcsolatok terén. Fontossági sorrendben Románia és Szlovákia ugyanekkor csak a 10. hely körül szerepelt a külgazdasági partnerek között.

Az Európai Uniót aszimmetrikus érdekviszony fűzte Magyarországhoz, a keleti térség bevonásával célja a piacbővítés volt. 11. partnereként kerültünk az integrációba, ami nem javította tőkevonzó-képességünket, gazdasági vonzerőnket, és még erősebb versenyt jelentett nem csupán az európai országok részéről, hanem a kereskedelmi korlátok enyhülésével az atlanti térség és a Távol-Kelet országai felől is.

Másrészről hiába a mintegy 480 milliós lakosú piac, a jól működő integráció feltétele az lenne, hogy a tagok hasonló fejlettségű országokat képviseljenek, ezzel szemben Magyarország jelenleg az uniós egy főre jutó GDP 60%-át, Románia 33%-át és Bulgária 29,5%-át éri csak el. Persze Írország, Görögország, Spanyolország és Portugália hatalmas fejlődésnek indult az Unión belül, erre a közép-európai országok aligha számíthatnak, hiszen a magyar Nemzeti Fejlesztési Terven belül a 2013-ig lehívható évi előirányzatok a magyar TB-költségvetés felét alig teszik ki.

Ami mindezek ellenére bíztató az EU-n belüli magyar-román kapcsolatokat illetően az az, hogy megszűntek politikai gátak, lehetőség nyílt az egyre erősödő magyar-román vegyesvállalati kapcsolatok és külkereskedelmi forgalom bővítésére, a kis-és középvállalatok és kiskereskedelmi hálózatok együttműködésének ösztönzésére és végül, de nem utolsó sorban a demokráciára vonatkozó koppenhágai kritériumok közül egyszer majd a kisebbségekkel szembeni bánásmódra vonatkozó elvek teljesülésére.

Bodó Barna, politológus, tréfás felütéssel kezdte meg az Erdélyi magyar érdekérvényesítés és regionalizmus címmel meghirdetett előadását. Mintegy összegezvén az EU-csatlakozás erdélyi magyarságra gyakorolt hatását, egy anekdotával vezette be mondanivalóját. Mit mond a székely János bácsi az Európai Unióról:”Jó” és mit mond akkor, ha megkérdik, hogy: „Miért jó?”, hát, azt, hogy: „Nem jó.”

Mielőtt azonban a régiók Európájáról véleményt formálnánk, magának a „régió” szónak az értelmét kell közelebbről megvizsgálnunk - hangsúlyozta az előadó. A szó történetírói felfogásban a sodró idő által definiált határú államok jogi, politikai együttese, társadalomtörténészi szempontból gazdasági, kereskedelmi, közlekedési, éghajlati, kulturális összefüggések térben és időben határozott jelenség-együttese, közgazdász szemmel nemzeti határokon átnyúló gazdasági területek szabta egység, ill. politikusi vagy geopolitikusi felfogásban katonai, politikai erők találkozásának helyszíne, az imperatív rend körzete. Az Európai Unióban leginkább a „pénzszivattyú” szerepét tölti be.

Az aktuálpolitikában több szinten is megjelenik az integráció, az állami szintű regionális politika valamint az állami szint alatti regionális politika vonatkozásában. Ez utóbbi melegágya a nemzeti dicsőség terhe alól kibújt, újraéledő etnikai identitások felszínre törésének. Ennek néhány eklatáns példáját találjuk Európában és azon túl is. A Belgiumban Val d’Aoste tartományban élő francia enklávé, a kelta eredeténél fogva a francia néptömbből kiváló bretonok vagy a kanadai népcsoportok léte mit sem bizonyít jobban.

Hol helyezkedik el az erdélyi magyarság az etnikai szigetek között? A kérdés megint számos eltérő dimenzió mentén vizsgálható. Hisz maga az erdélyi magyarság léthelyzete sem egységes, egy része tömb-többségben él, másik fele front-kisebbségi és megoldatlan a szórvány magyarság helyzete is. Érdekérvényesítési pályáján a történelmi háttér, a transzilvanizmus eszméje, de gyakran a bizalmatlanság, a „kis közösségek nyomorúsága” jelenti az útravalót. Az autonómia, a regionális gondolat mellett megjelenik az egyén mind erősebb útkeresése, így történhet az, hogy a történelmi magyar városokban mint Kolozsvár, vagy a mai napig a legnagyobb magyar többséget magáénak tudható nagyváros Marosvásárhely – ahol az iskoláskorúak 76%-a nem magyar iskolába jár - érdekérvényesítési képessége messze elmarad történelmi súlyától.

András Imre a nemzet újregyesítésének jogi eszközéül szolgáló állampolgárság és így a kettős állampolgárság kérdésköréhez kapcsolódóan felvetette: Beszélhetünk-e nemzetről, ha a törvénykezésbe a nemzet jelentős része nem szólhat bele? Ellenpéldaként a horvát nemzet példáját említette, mely nemzet tagjai - bárhol is éljenek - jogot formálhatnak az állampolgárságra, számukra a szavazóhelyiségek bárhol elérhetők. Maga a Szent Korona tan is ezt az eszmeiséget foglalja magában: az oda tartozók mind részt vesznek az ország irányításában. A rendszerváltás idején, 1989 tavaszán volt olyan párt (pl.. SZDSZ), melynek programjában megjelent az állampolgárság mint a nemzet újraegyesítésének alapja. Ma az Egyesült Államokban, sőt Erdélyben, Kolozsváron is élnek olyan magyar hazafiak, akiktől megtagadták a nekik járó állampolgári jogokat, a Vajdaságban élők pedig valójában el sem veszítették, s mégsem gyakorolhatják. Ugyan Romániában 1981-ben olyan törvény született, mely által az erdélyiek végleg a román törvények alá helyeződtek, Délvidék polgárai ma perrel fordulnak a budapesti bírósághoz, hisz őket érintően nem született hasonló rendelkezés.

Duray Miklós életét szentelte az ügynek, „elválik a víztől”, ami nem oda tartozik-mondta. Amit tehetünk az nem más, minthogy ellenzéki pozícióból, a kétharmados törvények megtagadásával állunk ki a kettős állampolgárság ügye mellett, hisz a magyar állampolgárság visszaállítása olyan erőket vinne vissza a magyar nemzet vérkeringésébe, melyek a gazdaság és minden egyéb vonatkozásában sokat segítene a nemzet fejlődéséhez - zárta előadását az MVSZ régióelnöke.

Az est némiképp nagyobb, mintegy 50 főnyi hallgatóság figyelme által kísérve Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács tájékoztatási elnöke A székelység autonómiatörekvései, népszavazás székelyföldön c. előadásával zárult. Az elmúlt két évtized során más-más jelleget öltött a vidékies jellegétől sajátos térség, a Székelyföld önrendelkezésének kérdése. A 90-es években merült fel a gondolat, majd az RMDSZ-en belül népszavazási kezdeményezés révén megalakult a Székelyföldi Politikai Csoport. Az 1992-es Kolozsvári Nyilatkozat műhelymunkát eredményezett és nem követték tettek. Politikai okok miatt az RMDSZ kormányra kerülésével jegelték az autonómia kérdését. Az 1998-as csernátoni fórum kivételével az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács önkéntes 2003-as megalakulásáig az önrendelkezés kérdése lekerült a napirendről. Pedig a székely ember gondolkodásában fontos fogalom az önrendelkezés - jelentette ki Ferencz Csaba.

A Székely Nemzeti Tanács közképviseleti szervezet mely alulról épült fel. Székelyföldön 5 széki tanács alakult, de – egyes szakértők szerint - önmagában 8 szék[1] képes meghatározódni. Az erre az elképzelésre épített és számos egyéb közigazgatási koncepció született az autonómiatervek keretében. A tanács működésében kezdetektől a belső népszavazás gondolata tűnt a legerősebb és legdemokratikusabb eszköznek. S bár a Román Közigazgatási Bíróság megtámadta ezeket a törekvéseket, a népszavazást nem lehetett feladni, Varjas önkormányzata még a Strasbourgi Nemzeti Jogi Bíróságon is fellebbezett a román hatóságokkal szemben.

A belső népszavazás végül 150 településen zajlott le, ahol mozgóurnával felkeresték az összes lakost és végül 150 ezer (99,2 %-os igen arány mellett) szavazatot gyűjtöttek, mellyel Bukarestben erős hangra tettek szert. A továbbiakban meg kell nyerni Budapestet, lobbytevékenységet kell folytatni az ENSZ-ben és erősíteni kell az önkormányzatok magyar vezetőségét – összegezte az előadó. Maga az autonómiatervezet (a Csapó József-féle 1995-ös Székelyföld autonómia-statútum[2]) megtalálható a Székely Nemzeti Tanács honlapján (www.sznt.ro), mely magában foglalja a kulturális, gazdasági és területi autonómiát egyszerre. Azokat a városokat, különleges régiókat, melyek valamilyen módon nem támogatják az autonómiatörekvéseket, annak megvalósulása esetén „különleges státusú önkormányzat” néven tartják majd számon. „Lélekelállító szabadságküzdelem”- hangzott el a hallgatóság soraiból majd kérdésekkel, hozzászólásokkal befejeződött az első nap műhelybeszélgetése.

25-én reggel Turcsány Péter filmbemutatójával és az egész termet betöltő hallgatóság jelenlétével vette kezdetét az aznapi előadássorozat. A filmen a Mezőség, az újra kettészakított régió, elevenedett meg mindazon települések felvonultatásával, melyekhez valamely módon kötődött a Tormás nemzetségből való Wass-család – az irógéniusz: Wass Albert családja.

Fábián Gyula, a Babes-Bolyai Egyetem előadója, nemzetközi jogásza kisebbségi autonómiaformák nemzeti és nemzetközi jogi kereteiről nyújtott rövid összefoglalójában ismertette azt a hat nemzetközi dokumentumot, amely a kisebbségi autonómia kérdéskörét taglalja. Európában a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája (1992) alkotja az egyik kisebbségi kérdésekben alkalmazandó alapjogszabályt. Sokáig az Európai Unió kisebbségpolitikája igencsak gyerekcipőben járt: romák, folyami hajósok és vándorcirkuszosok alkották a törvényileg megnevezett különleges státuszú etnikai csoportokat. Az ENSZ 1970-es nyilatkozata az államközi kapcsolatok alapelveiről a nemzetközi jog egyik fontos hivatkozási forrása. Az autonóm státus létrehozásának alapelveit a következőkben foglalja össze:

  1. az érintett felek között kialakult egyezségen kell alapulnia,

  2. az autonóm státus egy dinamikus folyamat része, és mindig újratárgyalható kell, hogy legyen.

A román törvénykezésben 1918 óta számos kisebbségekre vonatkozó rendelkezés született, melyek a mai napig a kérdés talpkövét képezik. 1918 decemberében született meg a gyulafehérvári nemzetgyűlés határozata, melyet az 1919-es szerződés a kisebbségek védelméről követte. A román alkotmány – mint hazánkban – 1948-ban fogalmazódott meg és egészült ki 1952-ben, mely utóbbi rendelkezik az etnikai kisebbség külső önrendelkezési jogáról (ez vonatkozik például a Molvában élő gagauzokra).

Az 1992-es Román Alkotmány sérthetetlenségi klauzulájának 152. szakasza kiáll a „területi integritás” elve mellett valamint „a módosítás korlátai”-ként is hivatkozott passzus leszögezi: nem képezhetik módosítás tárgyát a román állam nemzeti, független, egységes és oszthatatlan jellegére, a köztársasági kormányformára, területi integritására, az igazságszolgáltatás függetlenségére, a politikai pluralizmusra és a hivatalos nyelvre vonatkozó rendelkezései. A magyar-román alapszerződés függelékében pedig szerepel az a kitétel, miszerint: a szerződő felek egyetértenek abban, hogy az Európa Tanács 1201-es ajánlása nem vonatkozik a kollektív jogokra.

Az Európai Unióban az etnikai cserék lehetősége és 2004 óta az önkormányzatiság és a szubszidiaritás elvének, azaz a helyi közösségek kizárólagos illetékességeit biztosító elvnek érvényesülését tapasztaljuk. Ez számos országra jellemző föderatív állam működtetését teszi lehetővé. (pl.: az aszimmetrikus föderalista spanyol modell, mely követendő példaként áll az erdélyi magyarság előtt). Romániában a 2006-os (195/2006) decentralizálási törvény az egyetlen, melyre hivatkozva az autonómia megvalósítható, de ehhez országos szintű referendumra van szükség.

Összességében az autonómia esetében egyszerre teljesül a kisebbségek védelme és egyben a kisebbségnek otthont adó hazával szembeni lojalitás. Herczegh Géza az utóbbihoz kapcsolódóan kifejtette, hogy az csak akkor valósulhat meg a legteljesebb módon, ha a kisebbség biztonságát szavatolják, nem él rosszabbul, mint a többségi nemzet és nem szakadnak meg a kulturális kapcsolatok a nemzet többi tagjával. Az előadó még a jelenlegi román politikai élet „nagyjaitól” is idézett: Adrian Nastasétól a Medgyessy-találkozóval kapcsolatban és Severintől, a román elit autonómiatörekvésekkel szembeni ellenállását érzékeltetve.

Bognár Zoltán politológus a szerzett jogok elvére hivatkozva az európai uniós autonómia-megoldásokról, valamint az 1989 utáni erdélyi autonómiatervezetekről értekezett. „Az autonómia lényege az, hogy a saját gondjainkra saját magunk alakítsuk ki a számunkra legmegfelelőbb megoldást", mondta a szakember. A rendszerváltást követő tizenöt erdélyi autonómiatervezetet magánszemélyek, az RMDSZ vagy szakértői csoportosulások dolgozták ki. Az első már 1991-ben, míg a legutolsó 2005-ben látott napvilágot. A területi és a személyi elvű autonómia néha párhuzamosan is megjelenik e tervezetekben. Sajnos a Román Parlament ezidáig mindegyiket elutasította.

A politológus részletesen tájékoztatta a résztvevőket a nemzetközi és európai területi és személyi elvű autonómiákról. A 193 nemzetközileg elismert államból 24 föderáció (ebből 12 etnikai föderáció), 169 állam pedig egységes államként működik. Ez utóbbiak csoportjában összesen 28 etnikai vonatkozású autonómiaformával találkozhatunk. Az Európai Unió tagállamai esetében: a 27-ből 11 (vagyis 41%) biztosít valamilyen szintű autonómiát kisebbségeinek.

Az Unióban 20 területileg autonóm entitás létezik, ebből nyolc esetben egymilliós létszám fölötti kisebbségek területi autonómiájáról beszélhetünk, melyek közül a legnagyobb a több mint hétmillió népességű Katalónia, melynek összlakosságából mintegy 4,5 millió beszéli a katalán nyelvet. A kisebbségnek a lehető legnagyobb mozgásteret és hatásköröket nyújtó, személyi és területi elemeket is magában foglaló autonómia a finnországi Ĺland-szigetek mindössze 25 ezres svéd közösségét illeti meg.

Az Unióban a “legszűkebb” autonómiával a franciaországi Korzika rendelkezik, hiszen itt a korzikai sem hivatalos nyelv. Autonómiát élveznek továbbá a Belgiumban vagy Dániában élő németek, az Egyesült Királyságban élő skótok, walesiek és írek, továbbá a Finnországban élő 6-7000 fős számi közösség, Németországban a dánok és a szorbok, vagy a Spanyolországban élő katalánok és baszkok, Dél-Tirol osztrák népessége stb.

A magyar kisebbségnek – úgy tűnik – Szlovéniában a legkedvezőbb a helyzete. Az itt élő mintegy 8500 magyar mindig ad egy képviselőt a Szlovén Parlamentbe. Magyarországon mintegy 10-15 kisebbséget tartanak nyilván, de ezek egyikéről sincsen névjegyzék az etnicizálási törekvéseket megelőzendő. Hasonlóan titkos választási lista készül Horvátország és Szerbia etnikai csoportjairól is.

A délelőtti ülésszak sokak szerint egyik leghatásosabb, áttekintő előadása Bárdi Nándor történész (Magyar Tudományos Akadémia, Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet) részéről hangzott el, aki a budapesti kormányzatok 1989 utáni magyarságpolitikáját fogta csokorba. Bevezetőjében értelmezte a nemzetpolitika, identitáspolitika, etnopolitika és a magyarságpolitika fogalmait és összegezte az utóbbi 1918 óta jellemző főbb mérföldköveit. Az 1989 utáni magyarságpolitikát taglalva, kitért annak jelenlegi (valójában a rendszerváltás óta érezhető) bénultságára. Az egymást követő kormányok és pártok sokszor saját identitásuk építésére valamint szavazatszerzésre használták fel az elszakított területek magyarságának ügyét. Az első szabadon választott kormány az összmagyarság gondolatától vezérelve (Antall lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének vallotta magát) 1990-ben a kisebbségpolitikát a nemzetközi emberi- és kisebbségjogi normákhoz alakította. Törekedtek a mintaadó intézményi modell kialakítására, illetve a határon túli magyarok véleménye nélkül nem hoztak fontos döntéseket.

A Horn-kormány pragmatizmusra törekedett, fő szempontnak tartotta: a határon túli magyarsággal kapcsolatos politizálás ne veszélyeztesse a térség stabilitását. Az Orbán-kormány a határon túli magyarság kérdéskörét adottságként fogta fel és azt a legfontosabb feladatok között tartotta számon. Ezen kormányzati ciklus alatt nagyméretű programok indultak be: megalakult a MÁÉRT, aktív működésbe kezdett a Határon Túli Magyarok Hivatala, létrejött a státusztörvény, beindult a felsőoktatás fejlesztése, Alapítványok (Illés Közalapítvány, Apáczai Közalapítvány) hatékony működése kezdődött meg.

A Medgyessy-kormány idején konszolidálódott a kedvezménytörvény, illetve a támogatáspolitikai döntéseket a helyi elitek kezébe adták. Ezt az időszakot a nemzeti közép politikájának legitimitásával jellemezhetjük.

A Gyurcsány-kormány az Orbánék által a 90-es évek közepén felépített jobboldali identitásközösség ellenében építkező baloldali identitásközösség építésén fáradozott, a HTMH-t leépítette, majd megszüntette, s létrehozta a Szülőföld Alapot. Ebben a kontextusban kell nézni a 2004-es kettős állampolgárságról szóló népszavazást: hiszen az – vélekedett a magyarországi történész - nem a kettős állampolgárságról, és egyáltalán nem az elcsatolt területek magyarságáról szólt.

Magyarságpolitikáról beszélünk, de vajon létezik-e ma Magyarországon hasonló átfogó koncepció? Hisz a pártpolitikai versengés, másodsorban pedig az összmagyarságra vonatkozó Antall-doktrína átalakulása, a határon túli magyar elitek megváltozott szerepe, azaz a kulturális érdekképviselettől eltávolodó regionális és gazdasági érdekcsoportok képviseletének dominanciája, a támogatáspolitika alapfeladatainak megváltoztatása stb. mind ezzel ellentétes erők létét sejteti. A feloldás lehetősége a geopolitikai realitások adaptációjában, a politikai közösség és az ágazati politika intézményi garanciáinak megteremtésében keresendő - közölte a szakember.

A határon túli magyarsághoz fűződő kapcsolatrendszernek négy alapelve van: az egyik a történeti-történelmi felelősség elve, a másik a szolidaritásé. A harmadik a családi-rokoni kapcsolatok fenntartása, ápolása; a negyedik pedig a munkaerőpiaci igényekkel van összefüggésben: a határon túli magyarok képzése vagy azért fontos, hogy a magyarországi munkaerőpiacra minél képzettebben kerüljenek be, vagy azért, hogy a magyar tőke és a piac számára megfelelő közvetítő szerepet tölthessenek bea szomszédos országokban.

Bárdi Nándor történész továbbá kijelentette: a magyar kormánynak meg kellene követelnie a határon túli magyar közösségektől, hogy dolgozzák ki társadalomfejlesztési terveiket.Ha tudniillik a közösség vezetői sem tudják, hogy milyennek szeretnék látni közösségüket 15 év múlva, akkor aligha lehet hatékony támogatáspolitikát folytatni. Az a tapasztalat, hogy a magyar civil társadalom elmarad a román, szlovák stb. civil társadalom fejlettségétől, fenntartását a magyar államtól várja. A határon túli közösségek körében kicsi a pályázási hajlandóság és a sikeres pályázatok aránya, nincsenek pályázatíró irodák, kevés a nyelveket beszélő, kompetens szakember.

Szólt a külhoni magyarok nyilvános és rejtett jövőképéről, az elsőhöz az autonómiát, pontosabban az arról való nyílt beszédet, a másodikhoz az elcsatolt magyarok azon igényét sorolta, mely arra irányul, hogy a magyar állam őket is polgáraiként kezelje. Az identitásszerkezet eltorzult a magyarországi és határon túli magyaroknál egyaránt, ennek jele az is, hogy a határon túli azt mondja, én áldozat vagyok, és nekem jár a támogatás, a magyarországi pedig azt, hogy én adófizető vagyok, az én adóforintjaimat arra költöm el, amire akarom. Ezek a torzult identitásszerkezetek szerencsére erodálódnak, az alá-fölérendeltségen alapuló viszonyrendszeren túl lehet lépni. A határon túlról érkező kulturális jellegű elemek beépülnek a magyar kultúrába. “Rúzsa Magdi a határon túli ügynek hússzor többet segített, mint a magamfajták egész életükben” - illusztrálta véleményét a történész.

A magyarországi támogatások 60–70 százalékát infrastruktúrafejlesztésre használták fel az elmúlt időszakban, pedig lényegesen hatékonyabb lett volna képzésre, humánerőforrás-támogatásra fordítani azokat. A megoldás Bárdi szerint az lenne, ha szerződés jönne létre a magyar kormány és a határon túli elitek között, hogy a támogatások nem alkuk, hanem akkreditáció révén kerüljenek a közösségekhez. A határon túliakkal foglalkozó apparátusban pedig nem a politikai logikának, hanem az ágazati logikának kell érvényesülnie. Magyarországnak ugyanakkor európai stratégiai partnerséget, geopolitikai projekteket kell kiépítenie és működtetnie a szomszédos államokkal, de ezeknek nem a kisebbségvédelemről kell szólniuk, hanem gazdasági, munkaerőpiaci, régiófejlesztési kérdésekről.

Bakk Miklós politológus arról beszélt, hogy Magyarországnak más-más módon kellene viszonyulnia a különböző helyzetben levő erdélyi régiókhoz. Egészen más Székelyföld, Partium, Bánság vagy Belső-Erdély jellege. Székelyföldön azzal tudna a legtöbbet segíteni, ha kinyilvánítaná: a román–magyar kapcsolatok fokmérőjének tekinti, hogy zajlik-e érdemi párbeszéd a területi autonómiáról Bukarest és a Székelyföld képviselői között. Bakk Miklós szerint a Partium számára a határ menti együttműködés hozhatja a legtöbb hasznot, a dél-erdélyi szórványvidék számára pedig az, ha Magyarország a közös örökség ügynökeként jelenik meg. Ez utóbbi azt eredményezhetné, hogy – akárcsak Nagyszebenben a szász hagyományokat – a magyar örökséget is büszkén ápolja a térség román lakossága. A továbbiakban Bakk Miklós politológus nemzetkoncepciókról, nemzetdefiníciókról tartott előadást. Az elméleti síkon induló értekezés a nemzet fogalmának nem annyira világos lehatároltságát tárgyalta. Az erdélyi magyarságot mint nemzetet nem tudjuk az elfogadott modellek szerint leírni, ezért politikai ereje határozza meg.

Ugyanakkor nemzetpolitikai szempontból differenciáltan kell megközelíteni az erdélyi magyarságot, földrajzi szempontból, és aszerint, hogy szórvány vagy tömbben élő közösségről beszélünk. Ez segít a régiók megfelelő kialakításában, hogy az illető területnek a legjobb lehetőséget, stratégiát nyújthassuk autonómiájuk kiteljesítéséhez

Gál Kingát izgatottan várta a hallgatóság, végül a fideszes európai parlamenti képviselő, a konferencia fővédnöke is megjelent a délutáni ülésszakon, hogy betekintést nyújtson az Európai Unió világába. Előadásában arról értekezett, hogy az EU nem oldja meg az erdélyi magyarság gondjait, ezek továbbra is az itteniekre hárulnak, az Unió legfeljebb új lehetőségeket kínál. Az EU ugyanis kizárólag tagállam-szinten látja kivitelezhetőnek kisebbségvédelem megvalósulását.

Ugyanakkor nincs fogalma a helyzet súlyosságáról, nagyságáról, nincs ismerete arról, hogyan jött létre kisebbségünk. Mindig el kell mondani, hogy nem bevándorlási problémáról van szó – magyarázta Gál Kinga. Ennek ellenére hasznos, ha Brüsszelig elhallatszik az autonómia vitája, mert így Bukarest is jobban felfigyel a kérdésre.Az unióban 1993-ban merült fel először a kisebbségvédelem fogalma. Az EU 2004-től a hagyománnyal rendelkező kisebbségek felé az önkormányzatiság és a szubszidiaritás elveit képviseli. Gál Kinga a két elv mellett a közösségi tulajdon fontosságát hangoztatta, amely az erdélyi gazdasági fellendülés, az autonómia alapja. A civil társadalmat meg kell erősíteni, hogy elszámoltathassák a politikusokat. Kiemelte a szaktudás, nyelvtudás fontosságát, mert csak ezek segítségével juthatunk hozzá a felkínált lehetőséghez.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy miért nem ellenezte Románia uniós csatlakozását a Fidesz, habár jól ismerte az erdélyi magyar kisebbség helyzetét, Gál Kinga kifejtette: a csatlakozás kérdése rég el volt dőlve, a Fidesz nem volt kormányon, így nélkülük is megszavazták volna az engedélyt – ugyanakkor azt emelték volna ki, hogy Magyarország nem akarja az EU-ba az erdélyi magyar kisebbséget. Másik kérdésre válaszolva elmondta azt is: nem lehet az RMDSZ-t megkerülve hatásosan felvetni az autonómia kérdéskörét, hiszen azokért nem tud senki jobban közbenjárni, mint maga az erdélyi magyarság képviselete.

Toró T. Tibor RMDSZ-es képviselő előadásában a kisebbségi törvény tervezetéről számolt be. Elmondása szerint ahhoz, hogy kulturális autonómiáról beszélhessünk, léteznie kell közjogi státussal bíró, saját költségvetéssel és pontosan meghatározott döntési jogkörökkel rendelkező intézményrendszernek, amelyet egy, a közösség által választott testület vezet. Jelenleg a törvénytervezet egyáltalán nem nyújt semmiféle költségvetést, elodázza a választott testület kérdését, de leszögezi az oktatás, művelődés és a közszolgálatiság döntési jogköreit és egy intézményrendszer meglétét is – fejtette ki Toró. Majd hozzátette: a magyar közösségben nincs egyetértés ezen a téren, a román társadalom pedig el sem jutott még eddig a kérdésig. Szerinte félő, hogy ebben a politikai ciklusban nem lesz semmi a kulturális autonómia törvénytervezetből.

Sándor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Tanács elnöke az erdélyi magyar fiatalok érdekérvényesítési lehetőségeiről beszélt. Felszólalása során kifejtette, hogy Erdély fiatalságát is igencsak megosztják a pártpolitikai csatározások és hogy ez sokszor a demokratikus elvek sérülésével jár együtt.


Kovács Lehel és Hantz Péter egyetemi oktatók, a Bolyai Kezdeményező Bizottság két alelnöke beszámolt a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen zajló emberi-jogi, valamint az önálló Bolyai Egyetem újraindításának érdekében folytatott küzdelmeikről. Bár Erdélyben továbbra sincs önálló magyar egyetem, csak egy-egy fakultás, mint az orvosi Marosvásárhelyen, Moldvában a gauguzok önálló felsőoktatási intézménnyel büszkélkedhetnek.

Kovács Lehel elmondta: 2005 októberében aláírásokat gyűjtöttek az önálló Bolyai Egyetem érdekében. 2006. február 8-án 81 nemzetközi hírű tudós, köztük 12 Nobel-díjas professzor írta alá a levelet. Május 9-én ökumenikus imaestet szerveztek Erdély-szerte. Október 17-18-án nyílt napot tartottak az önálló magyar Bolyai Egyetemért, majd november 8-án elhatározták, hogy magyar nyelvű feliratokat helyeznek el a jelenlegi Babes-Bolyai Egyetem épületében, az egyes tanszékek és előadótermek ajtajait magyar nyelvű táblákkal egészítik ki.
2006. november 22-én Hantz Péter kihelyezte a táblákat, melyet rendőri felügyelet kísért és melynek eredményeként az egyetem adminisztratív tanácsa eltávolította a két egyetemi oktatót az egyetemről.

Ezt követően Erdély több nagy városában tüntettek a két fiatal méltatlan elbocsátása miatt, illetve a mellettük kiálló szolidaritási nyilatkozatot tízezer ember írta alá. Jelenleg a két egyetemi oktató csak kísérettel léphet be az Egyetem épületébe.

A konferencia második napját záró műhelybeszélgetés során a fiatal hallgatóság tanúja lehetett az erdélyi és a magyarországi egyetemek problémáiról szóló vitának és értesülhetett Bolyai Kezdeményező Bizottság (www.bolyai.hu) tevékenységéről.



A konferencia nagyon gazdag ismeretanyagot nyújtott a regionalizmus, magyar állampolgárság és területi autonómia, és a kisebbségi egyetemek témájában. Az erdélyi magyarság érdekérvényesítésének mind a négy fent megnevezett téma egyik lehetséges eszköze, derült ki az előadások és az azt követő beszélgetés során. A legegyértelműbb eszközt erre viszont egyértelműen a magyar állampolgárság minden magyarra való kiterjesztésében, valamint a székely területi autonómia és az erdélyi személyi elvű autonómia törvény általi garantálásában látták a témákhoz hozzászólók.

A fárasztó előadássorozat után a csíksomlyói búcsún gyűjthettek újra erőt a fiatal résztvevők.

KÜLDETÉSÜNK:
..Saját, valamint az alapítványhoz csatlakozók anyagi erejével támogatni a határon túl élő magyar fiatalok anyaországgal való kulturális, tudományos, oktatási, nevelési területen történő kapcsolattartását, amelyet Magyarországon, vagy a magyar fiatalok érdekében külföldön fejtenek ki...
Részlet az Alapító Okiratból

Csatlakozz hozzánk a Facebook-on

MFHN Alapítvány a Facebook-on
Közhasznúsági jelentések
Önkénteseket keresünk
Ha...
  • örömmel veszel részt Kárpát-medencei programokban
  • szívesen szervezel ifjúsági rendezvényeket
  • nem riadsz vissza a pályázatírástól
  • és a papírmunka sem tántorít el
Alapítványunk várja jelentkezésed az mfhn@mfhnalap.org email címen!