„Környezetvédelem, fenntartható fejlődés és megújuló energiaforrások” – beszámoló
rta: Attila Dtum: 10. September 2014
Budapest-Paks-Vácrátót, 2014. augusztus 11-13.

2014. augusztus 11-én tartotta a Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány a „Környezetvédelem, fenntartható fejlődés és megújuló energiaforrások” című pályázatának díjkiosztóját. A díjakat Dr. Szakály Sándor történész, a Veritas Történetkutató Intézet igazgatója adta át az Intézet székhelyén, az 56-osok termében.

A legjobb pályaműveket Nagy Tímea (Szerbia, I. helyezett), Bessenyei Szilárd (Szerbia, II. helyezett), valamint Vass Szabina és Vass Norbert (Ukrajna, III. helyezett) készítették az Alapítvány kuratóriumának értékelése alapján.

Teljes hr
A díjazottak és más meghívottakat a délután hátralevő részében egyetemi oktatók jutalmazták környezetvédelmi témájú előadásaikkal. Elsőként Szerényiné Dr. Marjai Zsuzsanna, a Budapesti Corvinus Egyetem Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszékének tanszékvezetője mutatta be egy közelmúltban elvégzett kutatás eredményeinek tükrében a középiskolás és egyetemista korú fiatalok környezettudatosságának különböző dimenzióit.

A fenntartható fejlődés szolgálatában különböző fokozatokat elérő fiatalokat „aktív”, „járatos”, „technokrata”, „hedonista”és „nemtörődöm” kategóriákba sorolták – az előadás hallgatósága maga is elgondolkodhatott, hogy melyik csoportba sorolható fogyasztási szokásai, energiatakarékossága és a környezetkímélő megoldások alkalmazása tekintetében.

Hogy a technokratáknak is adózzunk a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem oktatóinak előadásaiból olyan új technológiai megoldásokról szerezhettünk tudomást, melyek környezetünkben megjelenő szennyezőanyagok mennyiségének és káros hatásainak csökkentésére irányulnak. Bakos Vince a hallgatóságot magával ragadó előadói lendülettel magyarázta el a szennyvíztisztítás kémiai, biológiai és technológiai alapjait, hogy Dr. Jobbágy Andrea az ezen a területen nemzetközileg is elismert magyar innovációs eredményekről és alkalmazásokról részletesebb körképet nyújthasson.

Mindenekelőtt a Balaton példáján keresztül érthették meg a résztvevők, hogy milyen fontos, hogy az egyes vegyületek megfelelő koncentrációban legyenek jelen csatornarendszerekben, hogy kellemes környezetben tölthessük nyaralásunkat, és a balatoni borok nyúlós melléktermékei se keserítsék meg a környéken élők mindennapjait.

Sokszor igen humoros fordulatokat vett az előadás – „ha nem fürdünk eleget…”, akkor az elengedhetetlenül szükséges szén nem kerül kellő mennyiségben a szennyvíztisztítókba, így a várt kémiai folyamatok (jelen esetben a denitrifikáció) akadályokba ütközhet – hangzott a bölcs és szellemes intelem. Dr. Hajdu István, a Magyar Rádió egykori elnöke, az elektromos és elektronikai hulladékok keletkezéséről, újrahasznosításuk lehetőségeiről, valamint lebomló elektronikai hordozókról tartott összefoglalója a „zöld elektronika” világába vezetett be minket. Egyben felhívta a figyelmünket a kérdés rendkívül összetett mivoltára: a környezetre káros anyagok lecserélése következtében gyakran költségesebb és ezáltal kevésbé energiatakarékos vagy gazdaságos révén tudunk csak környezetkímélőbb megoldásokhoz jutni.

A folytonos újítási vágy azonban újabb és újabb eredményekre ösztönöz bennünket. A díjazottak közül Bessenyei Szilárd még bizakodóbban hívta életre Szabadkát és hozta közelebb azt a környezetvédelmi tevékenységet, amit ott Tóth Dénes tanár úr irányítása alatt ma már minden generáció megvalósíthat, és a legszegényebbek számára sem jelent anyagi áldozatot, sőt kifejezetten hozzájárulhat a napi anyagi gondok oldásához. A tanár úr munkássága révén ui. az elemek és akkumulátorok osztályozásának pontos és a gyakorlatban is jól alkalmazható rendszere lázban tartja még az óvodásokat is, nem beszélve az általános iskolákról, melyek közül egy Európa-bajnok lett az elemek szelekciója terén. A tudomány bonyolult útvesztőjében lám egy egyszerű megoldás a természet megóvása érdekében.



A Magyarország villamos-energia termelésének mintegy 51%-át adó Paksi Atomerőmű meglátogatása a tudomány jegyében az Atomenergetikai Múzeumban indult, ahol nemcsak magfizikusokról, de a kibernetika és az informatika első hazai szakembereiről is sok ismerettel gazdagodtunk.


Forrás: Paksi Atomerőmű

Nem beszélve arról, hogy milyen izgalmakat rejtettek a 70-es évekbeli robotok és híradástechnikai eszközök. A Látogatóközpont nemzetközi rendszerbe ágyazta a hazai atomenergia-termelés és –felhasználás múltját, jelenét és jövőjét. Ami a jövőt illeti röviden tájékozódhattunk a két új blokk megépítését célzó beruházásokról és a meglévőek tervezett leépítésének módjáról és időzítéséről is. Az üzemi területen aztán néhány Ganz-generátor mellett elrobogva hamarosan 33 méter magasságból szemlélhettük meg a maghasadás centrumát, a reaktortartályt (méghozzá piros sisakban és füldugóval a fülünkben).

Ha a híres paksi halászléből nem is, a csülök Pékné módra elnevezésű ínyencségből az erőmű éttermében annál jobbat falatoztunk. A Duna mint afféle szimbólum végigkísérte utunkat, először mint az erőmű hűtővizének forrásaként, majd árterének gyönyörű növényvilágával tárult fel előttünk. (Az állatvilágból sajnos csak néhány szúnyog és béka talált ránk, szarvasokról, fekete gólyákról és hódokról csak a szakvezető elmondásából szerezhettünk tudomást.)

Vácrátótra már augusztus 13-án érkeztünk, a botanikus kert pompás fáit és virágait csodálhattuk meg, melyek között tudományos rendszerben követik egymást az őshonos és idegen fajok – jelen esetben ez utóbbi is gazdagságot és színpompát hoz, nem ártalmas, nem szorítja ki a hazai fajokat. 62 madárfaj élvezi ezt a Vigyázó Sándor és Ferenc által ránk hagyott paradicsomot, mellyel utód híján a magyar tudományt, az Akadémiát támogatták. Dr. Török Katalin kutató és munkatársai sikeres környezetvédelmi projekt megtervezése és megvalósítása révén emelték a hagyaték értékét. Ma ugyanis a Norvég Alap pályázati támogatásának segítségével itt Vácrátóton az üvegházakat, de még az iskolát és a polgármesteri hivatalt is megújuló energiaforrásból, termálvízzel fűtik.

Végül váci sétánk során ismét a Duna hömpölygő habjainál fejeztük be rövid barangolásunk a környezetvédelem rejtelmei között. Hogy egy kedves csillaghegyi pap gondolatával éljünk, talán mindenki megjegyzett valamit a három nap tanulságából, és ha csak egyetlen egy gondolat vert is bennünk gyökeret, már akkor is megérte. És reméljük, hogy vágyaink meghallgatásra találnak és jövőre már Szabadkán „zöldülünk” tovább.