Beszámoló „Az energia forradalma – forradalmi energiák” - Programzáró hétvége, 2013. november 9-10.
rta: Attila Dtum: 16. December 2013
Beszámoló „Az energia forradalma – forradalmi energiák” - Programzáró hétvége, 2013. november 9-10.

Magyarország a XIX. században megkezdődő iparosodásának és az azt kísérő tudományos eredményeknek, mérnöki találmányoknak emléket állító rendezvénysorozatunk 2013-ban „Az energia forradalma – forradalmi energiák” címet viselte. Az idei évi energetika pályaművek nyertesei számára megrendezett díjátadó, és az azt követő felvidéki tanulmányút után a Nemzeti Tehetség Program támogatása lehetővé tette, hogy még egy novemberi hétvégét az energetikának szenteljünk.

A bősi vízerőmű meglátogatására újabb harminc fővel indultunk útnak egy esős novemberi hétvégén. Vajas Tibor erőművi gépésztechnikus fogadott minket, hogy beszámoljon a létesítmény műszaki paramétereiről és gazdasági megtérülésének szempontjairól. Megtudtuk, hogy a mesterséges folyómederben elhelyezkedő vízerőmű nyolc, egyenként 91 MW-os turbinát képes meghajtani teljes üzemben és Szlovákia villamosenergia-ellátásának mintegy 7-8%-ért felel. Általában mindemellett 40%-os kapacitáskihasználtság mellett működik a vízhozam elégtelensége következtében, de így is a 78-ban megtervezett és végül a 90-es évek elején üzembe helyezett létesítmény nagyjából tíz év alatt termelte meg azt a villamos energia mennyiséget, amely fedezte a beruházás költségeit, természetesen ha nem számítjuk a pénzügyi értelemben vett megtérülés lehetőségköltségét, valamint azokat a széles társadalmi értelemben vett költségeket, mely a környezetet ért károk – a Mosoni-Duna vízszintjének csökkenése, a halállományt érintő környezeti hatások – értékelése révén fejezhetők csak ki.

Magyarország és Szlovákia máig le nem zárt pereskedése következtében az erőmű még ma is a Szlovák Állam tulajdonában van, magyarországi párja Nagymaroson pedig sosem épült meg. A Dunakilitit, Dunacsúnyt és Bőst is magában foglaló rendszer 65 műszaki munkatársat foglalkoztat – kiránduló csapatunk nagy részét alkotó energetika szakos mérnökhallgatók a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemről nem titkolt jó értelemben vett irigységüket nyilvánították ki, amikor megjegyezték, hogy bizony szívesen vennének egy ilyen vízerőművet Magyarországon is. Az elmúlt években a Kárpát-medencét járva még a legkisebb malmokban is felfedeztük a Ganz-gyár termékeit.



Itt egy kicsit csalódnunk kellett, ugyanis a 80-as évek cseh iparának magas színvonalát dicsérik a gyárban működő turbinák, melyeket fehér védősisakkal a fejünkön testközelből is megcsodálhattunk. Ennél a pontnál egy cseppet sem kellett aggódnunk, hogy a kiránduláson velünk tartó tízéves kárpátaljai résztvevő, Dolinai Dániel unalmasnak tartaná az üzemvezetést, hisz kedvenc legójátékának figurái elevenedtek meg teljes életnagyságban a szemei előtt – és ő maga egy volt közülük.

Az erőmű látogatást követően kedélyes ebédet fogyasztottunk el ugyancsak a Vajas család jóvoltából a Bécs nevét viselő bősi étteremben.
Teljes hr
A szűnni nem akaró eső miatt utunkat közvetlenül Komárom felé vettük. A társaság itt kétfelé oszlott, a természeti csapásokat jobban viselő fele körbejárta a város szlovákiai részének, Révkomáromnak a nevezetességeit, az Európa Udvart és a Klapka teret, míg a többiek tovább buszoztak a martosi tájház felé. A Martost választók sem csalódtak, néprajzi kincseket rejtett a kis parasztház. Az itteni rátétes hímzés érdekes módon tán a buzsákiéhoz áll legközelebb. A falu kis patakjának köszönhetően egykor libatartásáról volt nevezetes, de a libák gágogását nem viselő modern lakosság mára kénytelen beérni a haszonállatnak kevéssé alkalmas hattyúk kolóniáival.

Az újból egyesülő utazó csapat Komáromban egyesült újra. Katonás programban volt részük eztán – nemcsak az eső hullott szakadatlan, de a Monostori Erődben kiváló tárlatvezetés keretében a magyar hadászat 1848-tól, Klapka György hőstetteinek és Jókai Mór visszaemlékezéseinek érintésével, a Monarchia korszakán át a szovjet időkig tartó érdekességeiről szerezhettek tudomást a résztvevők. Néha megszólalt egy-egy hadi induló, a pincében Horthy katonáinak kiképzőközpontját jártuk körbe, a falakon jelszavakkal – hogy is viselkedjék egy jó katona. Majd éjszakai megvilágításban immáron a Duna túloldaláról csodáltuk meg Szlovákia fényeit az egyik bástya tetejéről.

A legkitartóbb mérnökhallgatók egyszerre mérethették meg magukat a rendezvény zárónapján a fenntartható halászat mellett olyan kérdésekben, melyek Felvidék soha el nem évülő érdemeit fémjelzik a magyar történelemben és a természettudományokban. Hisz ez a történelmi vidékünk adott helyt az első műszaki és az első gazdasági főiskolának, Komáromban született az egyetlen szlovákiai magyar nyelvű egyetemnek nevet adó Selye János, a stresszkutatás nemzetközileg kiemelkedő tudósa, Lehár Ferenc, zeneszerző és nemzeti írónk, Jókai Mór. A villamos energiáról meg nem feledkezve említendő, hogy a mai Szlovákia egy kis magyar településén, Szimőn született Jedlik Ányos.



És itt nyugszik Bödők Zsigmond és Duka-Zólyomi Árpád, korunk két meghatározó magyar egyénisége, kik mindketten a természettudomány, a fizika tanulmányozásával kezdték meg társadalomformáló életpályájukat.