Székelyföldi nyári egyetem - Beszámoló
rta: Attila Dtum: 23. March 2017
„Hungarikumok – közösség- és értékteremtés” – Székelyföldi nyári egyetem

2016. augusztus 29. és szeptember 3. között Alapítványunk immáron nyolcadik alkalommal rendezte meg Kárpár-medencei nyári egyetemét, ezúttal Székelyföldön, hogy a hungarikumok iránt érdeklődő fiatalok a székely termékmozgalommal is megismerkedhessenek és ötletet merítsenek saját régióik helyi értékek mentén történő újrafelfedezéséhez akár vállalkozói, de legalábbis vendéglátói szerepkörben.

A rendezvény nyitónapján Kovács Lehel, Farkaslaka polgármestere köszöntötte a vendégszeretetéről híres székelyszentlelki Becsali Panzióban tábort verő fiatalokat, majd a „Hungarikumok határon innen és túl” c. pályázati kiírásra beadott tanulmányok díjazottjainak ismertetésére került sor. Első helyezést Győző Réka (Felvidék) nyert el Népviseletes Babák Háza Búcson c. tanulmányával, a második díjat megosztottan kapta Bihary Barbara (Magyarország) A Magyar akácméz, mint hungarikum imázsvizsgálata és Szabó Hanna-Rita (Erdély) Pista bá története: szuvenír, személyiség, szimbólum c. pályaművével.
Teljes hr
A két harmadik helyezett közül Farkas Alexandra (Magyarország) Ilcsi Szépítő Füvek, Havel Alexandra (Magyarország) A szikvíz buborékainak összetartó ereje címmel megírt, a különdíjas Budai Éva (Magyarország) ugyancsak az akácmézről, de annak regionális gazdasági szerepét kiemelő dolgozatával (Magyarország méhészete és annak lehetőségei az egyik legszegényebb magyar régióban) nyerte el a zsűri tetszését. A hungarikumok fogalmának jobb meghatározása érdekében szakértői tanácsot hívtunk segítségül, Zupkóné Fekete Zsuzsa, kertészeti szaktanácsadóként, Birinyi Józsefet, a Hungarikum Szövetség elnökeként, Márton István, Hargita Megye Vidékfejlesztési Tanácsának igazgatójaként osztotta meg nézeteit a magyar értékek rendszerezéséről, a magyarságot jellemző termékekről, természeti és kulturális örökségünk számukra legkedvesebb példáiról és a magyarság jól ismert negatív ismérveiről is.

A szerdai napon Márton István részletesen ismertette a székely termék védjegy kialakulását és azokat a kezdeményezéseket, amelyek a termelők együttműködését szolgálja, többek között a termelőegyesületek közös eszközbeszerzéseit, közösen hasznosítható termékfeldolgozó üzemekről, a minőségellenőrzés nehézségeiről, de az összefogás reménykeltő, és egyre szélesebb kört felölelő eredményeit is. A gyógynövényekben rejlős gazdaságfejlesztési potenciál témáját az előadók és a hallgatóság már közösen dolgozta fel, a kérdés azonban továbbra is tisztázatlan maradt, hogy miért importálunk gyógynövényekből készült teákat olyan nagy tömegben, és találjuk meg oly ritkán ezek magyarországi helyettesítőit.

A következő nap beszélgetései a turizmus köré csoportosultak. A résztvevők csoportokba rendeződve vitatták meg, hogy milyen elemeket tartanak a legbeszédesebbnek a Magyarországot bemutató imázsfilmekben, és hogy milyen fejlesztési lehetőségeket látnak a falusi turizmus terén. Majd a csoport vezetője ismertette a legfontosabb eredményeket. Sokáig kellett várni, hogy a helyi turizmus szakértő is megérkezzen, hiszen a nyári szabadságolások miatt végül váratlan felkérést kapott Csibi József a Székelyföldi TDM klaszter menedzsere. Látszólag ez egy csöppet sem zavarta a szakembert, mert játszi könnyedséggel foglalta össze a székelyföldi idegenforgalom helyzetét és az előtte álló kihívásokat, a turistákat megfuttató medvéktől az első madéfalvi hagymafesztiválon át az egységesen kialakítandó, Székelyföld minden szálláshelyét és nevezetességét feltérképező, égetően szükséges adatbázis elkészítésének nehézségéig.