Főoldal · Kapcsolat 25. March 2019
  Az alapítvány célja
  Szervezeti felépítés
  Híreink
  Aktuális pályázatok
  Sajtószerepléseink
  Magyar Fiatalokért Díj
  Pályázati útmutató
  Képgaléria
  Linkek, hivatkozások
  Kapcsolatfelvétel
  Támogatók
Das Ziel der Stiftung
Unser Ziel ist: die Unterstützung ausserhalb der ungarischen Grenzen lebenden jungen Ungarn, die ihre ungarischen Wurzeln noch pflegen.

Weiter >>>
The aim of the Foundation
Our aim is to financially support (using both the Foundation's and individuals' financial means) the maintenance of the cultural, scientific and educational relations between the youth living beyond the frontiers and the mother country.

More >>>

További médiaszerepléseinket megtekintheti honlapunk "Sajtószerepléseink" szekciójában.
TÁMOGATÓINK


Paksi Atomerőmű


Hegyvidéki Önkormányzat


Kráter Mûhely


Budapest Bank


Computer Dienstleistungen Bern, Svájc


Patricius Borház


www.miegyutt.hu
http://www.facebook.com/miegyutt

A ma Európájában élni, magyar szívvel…
Prológ

Látjátuk feleim szümtükhel mik vogymuk…?
(Halotti beszéd és könyörgés, 1192–1195 között)


Így szólott a középkori magyar ima. Ez a néhány szó az elsõ szófoszlányok közül való, mik magyar nyelven leíródtak.

És ma tényleg körbenézhetünk. Látjuk, mennyire szétszóródott a magyarság a nagyvilágban.

Ahhoz, hogy ennek a szétszóródásnak ne csak erõs gyökerei, hanem még erõsebb hajtásai is legyenek, erõs öntudatra, átgondolt, azonnali cselekvésekre, a magyarság mindenekelõtti ápolására van szükség.

Ha körbenézünk, valóban láthatjuk, mik vagyunk, mivé lettünk.

A történelem fogaskerekei erõsen meggyötörték magyarságunkat.

I. Mégis...

Az ami a huszadik század elsõ felében érte a magyarságot, az megrendítõ erejû csapások sorozata volt. De ebben az idõben, ekkor, most és mindörökké, meg kell õriznünk önmagunkat, õseink emlékezetében, és a jövõ magyar fiatalságának tehetségében, büszkeségében bízva.

Mikor elindulok otthonomból, Budapestrõl, örömmel indulok útnak, hisz bárhol a világon magyar testvéremmel találkozhatok.

Megérkezek Székelyudvarhelyre.

Ránézek a térképre, és átgondolom az életemet. Édesapám délvidéki magyar. Édesanyám felvidéki magyar. Én Budapesten születtem, és az Egri csillagok történelembe ágyazott romantikáján nevelkedtem. Mindkét szülõm szülõföldjére csak útlevél és vámvizsgálat nemegyszer hosszantartó és kényelmetlen procedúrája után juthatok, és csakis érvényes útlevéllel.

Idegen országban vannak apai és anyai rokonaim.

A 12 órás utat, amit megtettem Székelyföld fõvárosa felé, két ország útlevél és vámvizsgálata szakította félbe.

Az oly sokszor megénekelt Királyhágón megéhezvén, megálltam étkezni, és amikor ékesszóló magyarsággal kértem valami finomat, kérdõn néztek reám…

Ezek után csak szót értettünk, ebédeltem, és folytattam utamat.

Nemsokára megérkezvén Székelyudvarhelyre, barátaink igazi magyaros vendéglátással, és gondoskodással vettek körbe.

Most ki érti ezt?

Ha valaki megkérdezi ezek után, én milyen nemzetiségû vagyok, kérdõn nézek reá…

Mi itt a kérdés??

Mikor valami rosszat tettem otthon, ifjúkoromban, édesapám megrótt, hogy nem lesz így belõlem soha Bornemissza Gergely.

Ezen én mindig rettenetesen megszégyenültem.

Belõlem Bornemissza Gergely kell, hogy legyen.

Igaz, hogy azóta sem lettem bornemissza, megiszom a finom magyar bort, de eltelt vagy harminc év. Igaz, hogy édesapám már nem él régóta, hisz fiatalon kellett meghalnia.

Csak nyomot hagyott egészségén, és az egész családon is az a börtönben töltött jó néhány év, amit 18 évesen szabtak ki rá. Fegyverrejtegetés, bujtogatás, rendszerellenes szervezkedés. Ez volt a vád. Az én apámra.

Akinek az édesapja vitézi címet, érdemrendet, és egyéb kitüntetéseket érdemelt, és kapott, mert az I. világháborúban nemegyszer úgy tûnt ki vitézségével, bátorságával és önfeláldozásával, hogy annak köszönhetõen teljes magyar hadoszlopokat, magyar életeket, apákat, és hõs magyar katonákat mentett meg.

Ez volt a XX. Század.

Most 2003-at írunk. Még mindig keleten kel fel a nap, és minden nap nyugaton nyugszik. Így van ez rendjén. Európa egyesülni készül. Így van ez rendjén.

És itt vagyunk mi.
Magyarok.
Nehéz a kérdés…

Szinte teljes testszélességgel benne vagyunk az Európai Unióban. Nincs más alternatíva. Nincs más jövõ.

Mégis magyarok maradunk, mégis magyaroknak kell, hogy legyünk, mindenhol, otthon és idegenben egyaránt. Hankiss János kiválóan fogalmazza meg mindezt, Idegenben címû mûvében.

Idegenben

Ha megkérdezed, édesebb-e ott a méz?
Azt felelem, megkóstoltam, de csak ugyanolyan.
Ha megkérded, hogy élnek?
Jól, felelem, nagyon jól.
Végül, ha azt: hol kell hát élnünk?
Ahová letett a sors. Ahol gyökereid nõttek, láthatatlan szálakkal kapcsolódsz.
Ahol azt hiheted, fontos az, amit teszel. Ahol, hogyha harcra késztet is a környezeted, ezt a harcot jogosnak és fontosnak érzed, minden porcikáddal. Ahol még az ellenfeleid is hozzád mértek.

Nyugodtabb lesz hát itt az élet?
Soha, soha – nem felelhetek mást. Gyötrõdni fogsz, nem fogod elérni – itt sem – mindazt, amit úgy érzed, el kellene érned. A sorsod le fog teperni százszor is, mellõzni fognak vagy keresztüllépni rajtad.
És mégis léted, az, ami vagy, egyéniséged, vágyaid itt, egyedül itt jelentenek valamit. Ha jól, ha rosszul, ha gazdagon, ha nyomorultul, ha kell, fogcsikorgatva, de itt és ez a sorsod. Ez a végleges, megdönthetetlen válaszom.

(Gondolat, 1982.)

És itt vannak a gondok.

A magyarság nem fog fennmaradni önmagától. Ma, amikor rendezünk manapság egy konferenciát a magyarság gondjairól, a szórvány, esetleg a tömbmagyarság együvé tartozásáról, akkor felötlik bennünk a kérdés…

Vajon a franciákat, angolokat, németeket foglalkoztatják-e ilyen gondok?

Tudjuk, a történelem folyása hosszú, és nemegyszer visszafelé folyik. Aztán helyreáll minden. Csak az a kérdés, miért éppen a közelmúltban, a XX. Század sorsdöntõ idõszakaiban volt olyan kegyetlen.

Én akkor nem voltam jelen. Nem sokan élnek abból az idõbõl. Én csak bámulok. Magyarországról elindulok, magyarokhoz igyekszem, majd meg is érkezem, mégis határokon kell átjutnom, és örülhetek, hogy átengednek.

De talán nem ilyen rossz a helyzet…

II. Tárgyalás.

Ma, 2003 októberében Európa lázasan készül valamire. Talán el sem hiszi mindenki, de Európa az az igazi Európa kíván lenni, amely egységes, és részt kíván venni a világ körforgásában oly módon mind gazdasági, mind társadalmi síkon, ahogy az évezredek azt kínálták neki.

De ezzel még nem lesz vége mindennek, sõt, még el sem kezdõdött semmi. Nekünk a legfontosabb, hogy Európa része az a magyar nemzet, amely több mint ezeréves fennállása alatt oly sokat szenvedett, élt, félt, esetleg dicsõ harcokban vitézséggel harcot vett fel egész Európa érdekében is.

És itt újabb lapok kezdõdnek.

A nemzetnek fenn kell maradnia!

Ezt persze talán könnyebb ma kimondani, mint megvalósítani.

Ne higgyük, hogy a határok eltûnése csak az összmagyarság megbékélésének, egységének és együvé tartozásának az alapja lesz.

Mi várható ma a nagyvilágban?

Mindig voltak, és lesznek is kisebb, és nagyobb nemzetek. Egy nemzet nagysága persze nem csak területi nagyágában, lakossága lélekszámában, hanem kultúrája, mûveltsége, gyökerei, és összetartozása erõsségében is mérhetõ.

Magyarország ritkán volt nagy területû, ritkán volt nagy lélekszámú. Mégis a rivális európai nemzetek szemében jelentõs volt. Mert volt tartása, volt ereje, vitézsége, szépsége, múltja, és ezáltal jövõje. Voltak nagy királyaink, voltak nagy hadvezéreink. Most mégis más kell. Az összefogás, a közös múlt értékelése, és az egységes jövõ megkeresése.

És ez nem kis feladat. Felesleges lenne lebecsülnünk. Mára a demokratikus alapokon nyugvó köztársaságok alkotják Európa országait. Megalkotta az emberiség azokat az alapelveket – a hatalomgyakorlás szétválasztása, szólás-, gyülekezés-, gondolati-, és lelkiismereti-szabadság, – melyek a ma emberének alapjogai.

A ma magyarságának teljesen más feladatai vannak, mint a múlt emberének. Eltettük a szépen kifényesített kardot, múzeumi belépõjegyeket szedünk a középkori magyar végvárainkban.

Ott, ahol annyi hõs, vitéz magyar esett el akár magyar, akár európai földdarabokért, most fû nõ. Turistacsoportok adják át egymásnak a kaput.
Nem a harctereken, a tárgyalóasztaloknál veszítettünk igazán.

De ez a múlt.
A jelent, és a jövõt kell építenünk.

A demokratikus Magyar Köztársaság közigazgatása hivatalosan is gondoskodik a határokon túl élõ magyar anyanyelvûekrõl.

Két fontos vonalon is zajlik a határokon túl élõ magyar anyanyelvûekkel való törõdés. Az egyik a legfelsõbb szintû, esetleg a Magyar Köztársaság Alkotmányában is rögzített, kormányzati síkon való odafigyelés, és a másik a társadalmi szervezetek, egyének által ápolt kapcsolatok.

A Magyar Köztársaság Országgyûlésének jogalkotása az Alkotmány alapján figyelembe veszi a határokon túl élõ magyarok érdekeit.

Magyarságunk lehetséges õrzõi a különbözõ Országgyûlési Bizottságok, a Minisztériumokban meglévõ határokon túli kapcsolatokért felelõs osztályok, fõosztályok. (Külügyminisztérium, Oktatási minisztérium, Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériuma, Informatikai és Hírközlési Minisztérium, Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, Miniszterelnöki Hivatal, stb.)

Mindenkori Kormányunk fontos felelõssége és kötelezettsége a nemzetközi konferenciákon, a nemzetek közötti párbeszédek során, olyan két-, vagy többoldalú szerzõdések megkötése, amelyek garantálják a határokon túl élõ, de magyar anyanyelvû emberek életének a magyar kultúrához való kötõdését, az anyanyelv, az identitás megõrzését, és segítik a mindenkori problémák megoldását.

Mindezek állami feladatvállalások, és kötelezettségek egyben. Hogy a deklaratív megnyilvánulásokon túl mennyire valósulnak meg ezek a feladatok, az a mindenkori kormány felelõssége. A négyévenkénti országgyûlési választásokon szembenálló pártok között az ígérgetések között komoly verseny szokott kialakulni. Az ígérgetések között elõ szokott fordulni az egyik-, vagy a másik- oldalon, a határokon túl élõk problémáinak megoldása is. Aztán döntenek a választók, és az éppen nyertes párt által alakított kormány vagy betartja az ígéreteket, vagy nem.

Mindezeken túl, éppen ennyire, vagy még fontosabbak azok a társadalmi szerepvállalások, melyekre nincs elõírás, nincs recept. Mindenki a maga módján, a saját lehetõségei és korlátjai közé sorolva ápolhat olyan kapcsolatokat, építhet ki olyan hidakat, amik szintén meghatározhatóak lehetnek a teljes magyarság érdekeinek szempontjából.

III. MAGYAR FIATALOK HATÁROK NÉLKÜL ALAPÍTVÁNY

(1126 Budapest, Böszörményi út 28. adószáma: 18239294-1-43
számlaszáma: 10900011-00000013-12550001 honlap: www.mfhnalap.org).

Reményik Sándor:

Az ige

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
és áhítattal ejtsétek a szót,
a nyelv ma néktek végsõ menedéktek,
a nyelv ma tündérvár és katakomba,
vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,
ne nyúljon hozzá avatatlanul
senki; ne szaggassátok szirmait
a rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul,
mintha imádkozna,
mintha aranyat, tömjént, mirhát hozna.
A Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítványt 2000-ben hozták létre határokon túli magyar anyanyelvû fiatalok azzal a céllal, hogy a szervezet valamilyen módon megpróbálja összefogni a három nagy régió (Magyarország, Kárpát-medence, Nyugat) magyarságát. Azon belül is leginkább a fiatalságot szeretné segíteni, támogatni és elõsegíteni bennük a magyarsággal ill. az anyaországgal való kapcsolatukat. Fontosnak tartják, egy olyan híd megépítését, amelyen járva utat találnak egymáshoz az amúgy igen távol élõ emberek. Céljuk továbbá megõrizni, ápolni, erõsíteni azt a szellemi és anyagi kultúrát, amellyel a magyarság rendelkezik. Erre hivatottak a most már rendszeresnek mondható, évente megrendezésre kerülõ nyári nemzetközi ifjúsági találkozóik. (Ópusztaszer, Tugári völgy – Felvidék, Illyefalva – Erdély) Programjaikkal szeretnék megtartani, vagy kialakítani (felébreszteni) a magyar identitástudatot azokban a fiatalokban, akik a generációk óta elszakadtak a hazájuktól. Nagy öröm számukra, hogy sokszor találkoznak olyanokkal, akikben a távolságok ellenére is él még az összetartozás érzése. Õriznek mindent, ami köti õket az eredetükhöz, a magyarsághoz „Legyen bár sorsuk jó, vagy mostoha”.

Azért dolgoznak és keresik a lehetõségeket, hogy minél több ilyen és ehhez hasonló szemléletû fiatalt találjanak. Táboraikban megteremteni próbálják a jövõbeni fiatal magyarság kapcsolatának lehetõségét. Bíznak benne, hogy tevékenyen részt vállalnak a magyar összefogás elõsegítése érdekében.

Lépések a világ magyar ifjúságának összefogásáért – rendezvénysorozatuk keretén belül (mely minden évben más helyszínen megtartott találkozót takar) szem elõtt tartják az adott helyszín népi kultúrájának sajátosságait, az ott született, illetve élt hírességek munkásságának bemutatását, tanulmányozását.

Az Alapítvány Kuratóriuma, 2003. Év március 15-i ünnepélyes kuratóriumi ülésén megalapította MAGYAR FIATALOKÉRT DÍJ-at, mellyel elismerni kívánja a nagyvilágban szétszóródott magyar fiatalságért tevékenyen részt vállalók munkáját.

Dr. Nagy László

KÜLDETÉSÜNK:
..Saját, valamint az alapítványhoz csatlakozók anyagi erejével támogatni a határon túl élő magyar fiatalok anyaországgal való kulturális, tudományos, oktatási, nevelési területen történő kapcsolattartását, amelyet Magyarországon, vagy a magyar fiatalok érdekében külföldön fejtenek ki...
Részlet az Alapító Okiratból

Csatlakozz hozzánk a Facebook-on

MFHN Alapítvány a Facebook-on
Közhasznúsági jelentések
Önkénteseket keresünk
Ha...
  • örömmel veszel részt Kárpát-medencei programokban
  • szívesen szervezel ifjúsági rendezvényeket
  • nem riadsz vissza a pályázatírástól
  • és a papírmunka sem tántorít el
Alapítványunk várja jelentkezésed az mfhn@mfhnalap.org email címen!